Vonhatunk-e párhuzamot a huszonegyedik század és az ókor világa között? Léteznek szembeszökő párhuzamok a napjaink világa és a legendás római gladiátoroké között. Tekintsük magunkat egy pillanatra modern gladiátornak, aki éppen az arénába akar lépni bármely adott napon! Mi a mi arénánk a napjaink világában? Lehet a Wall Street, egy szülői értekezlet, egy magánvállalkozás, egy kormányzati vagy jótékonysági szervezet, de saját családi környezet vagy a tanácsterem is – e színterek bármelyike vagy mindegyike lehet a miColosseumunk, a mi viadalunk arénája. Ugy-e nem is olyan nehéz elképzelni mindezt?
A római arénában az élet brutális volt.A gladiátornak a szó szoros értelében mindennel meg kellett küzdenie, ami csak a szeme elé került. A szabály egyszerű volt: ölj vagy megölnek!
A mai modern világ nem ennyire véres, nem puszta fennmaradás problémáival kell megbirkóznunk, de mozgalmas életünk eléggé kegyetlen, anyagi, erkölcsi, szellemi létünk kerül veszélybe óránként. A kapzsiság, az erkölcsi gyávaság és a hivatali mesterkedések jelentik a dolog lényegét: “Üdvözlünk a fedélzeten, úgy csinálj mindent, ahogy mi akarjuk, különben keresünk valaki mást, aki kevesebb pénzért úgyis elvégzi ezt a dolgot!”Jóformán minden oldalról érhetnek váratlan támadások.
Ma rengeteg információ ostromol minket, nagyon sok választási lehetőséget kell fontolóra vennünk, és percenként kell döntéseket hoznunk, ezért legtöbbünket megbénít az “analízis-paralízis”.Harminc esztendővel ezelőtt Alvin Toffler futurológus részletes tanulmányt készített a változás felgyorsulásáról modern életben, és ennek kihatásáról az emberre. Megjósolta, hoyy a változás sebessége és irama, és következésképpen a megsokasodó választási lehetőségek súlyos fizikai és szellemi traumákhoz vezethetnek, amit ő a “jövősokk” tünetegyüttesnek nevezett el. Ez a tehetetlenség és elégedetlenség érzéseinek kifejlődéséhez vezethet. Ma a New York Times egyetlen napi kiadása több információval lát el bennünket, mint amennyit a tizenhetedik század embere egy életen át megtapasztalt!
Egy nyugati országban élő tanult embert 19oo-ban félévente ért ezer bit új információ, 196o-ban hetente érte ugyanekkora méretű új informció, 2ooo-ben pedig óránként! Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a mai információ mennyiség 18 hónap alatt megkétszerezi önnmagát, ez az időintervallum egyre rövidebb lesz, és nemsokára már arról fogunk beszélni, hogy 5 vagy 1 percenként ér ezer bit új információ.
2oo7-ben egy átlagember 17oo hulladék e-mailt kapott, és ez a számadat az elkövetkező három év során várhatóan a harmincszorosára fog növekedni!
Ahogyan a gladiátor ledermedt a félelemtől az arénában, vagy a katona a harcvonalban, úgy a “jövősokk” tüneteggyüttes részeként mi is átéljük az információsokkot! Ezt néhányan információcsömörként, információtúlterheltségként vagy adatszmogként is nevezik, de a hatása ugyanaz: keveset vagy semmit sem csinálunk, mivel túl sok válaszátsi lehetőséggel kell szembe néznünk, túl sok mindent kell a fejünkben tartani, és túl sok a tennivalónk.
Az információáradat hömpölygése csupán egy része annak az össztűznek amivel a modern embernek (gladiátornak) szembe kell néznie. Ezt még nehezíti az “emberekkel kapcsolatos” dolgok ránk rontó áradata.
Napjaink arénájával az a gond, hogy a pergőtűz korántsem ér véget, amikor kisétálunk a munkahelyünkről. Az élet néha otthon is éppoly zaklatott, főleg a szülők számára, akiknek otthon mosolyt kell ölteniük magukra, át kell váltaniuk a “mama” vagy “papa” szerepbe, és fel kell készülniük egy sor új probléma megoldására. A gyerekek mindent elkövetnek, hogy magukra irányítsák a szülők figyelmét, törődését. El kell vinni őket fociedzésre, zeneórára, angol-vagy német órára, végig kell űlni a szülői értekezleteket, ezen kivül el kell intézni a bevásárlásokat, a “jobbik felünkhöz” füződő kapcsolatunknak is szüksége van némi időre és érzelmi felfrissülésre. A szülőknek különösképpen : kemény arénában kell versengeniük. A Newsweek magazin egyik riportja így ír erről:
“A gyereknevelés manapság olyan, mint egy triatlonverseny, ahol nyoma sincs a célvonalnak. A mindennapokat az edzések, a zeneleckék, a magánórák és a házifeladatok feletti csatározások töltik ki.”
Szoktuk néha úgy érezni éjszakáink és nappalaink közepette, hogy túl sok információt kell néha fejbe tartani? Hogy túl sok emberrel kell foglalkoznunk, és túl sok eseményt kell nyomon követni? Hogy túlzottan igénybe veszik az időnket és energiánkat? A természetes reakció az lenne, hogy egyszerűen felemeled a kezed és azt mondod, mint a néhány evvel ezelőtti zenés darab címében: “Állítsátok meg a világot, ki akarok szállni!”Sajnos a kiszállásra nincs igazán lehetőség.
A római korban a gladiátori képzést leggyakrabban az ököljog iskolájának ókori verziójában kapták meg, ahol a gladitor gyorsan megtanulta, mi válik be, és mi nem. A gladiátor kiváló teljesítménye és az arénában elért sikere abból a fegyelemből és képzésből fakadt, amelyet a római hadseregben kapott. Ez egy olyan képzettség volt, amely képessé tette a gladiátort, hogy stratégiai szinten gondolkozzon, és a látszólag uralkodó zűrzavar helyett a teljes képet tekintve szemlélje az arénát!
Napjaink dolgozói – férfiak és nők, a vállalatok világában, az oktatásügyben, a kormányhivatalokban, a szolgáltató szektorban vagy otthon – annak dacára, hogy másfajta kihívásokkal kell szembenézniük, és másfajta értékekért szállnak síkra, mégis ugyanazokkal a kihívásokkal szembesülnek, mint a római gladiátor: a legalapvetőbb szinten, hogyan élhetnénk túl az arénában? Ám ezen túlmenően, hogyan valósíthatnánk meg, amberi lényekként, azokat a nagyobb dolgokat, amelyek igazán fontosak mindnyájunk számára?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése