Ahogyan egyik előző bejegyzésemben ígértem, ebben a blogbejegyzésben részletesebben fogom tárgyalni a Z-generáció tanulási szokásait, igényeit, főként lehetőségeit.
Az első kérdés amiről a Z-generációval összefüggésben kellene leszögezni, hogy nevelésük, tanításuk megvalósítható-e eredményesen a XXI.században az IKT (Információs, Kommunikációs Technikai) eszközök nélkül ? Naponta jelennek meg cikkek, bejegyzések, hírek különböző iskolákról, pályázati beszámolókról, amiben leírják, hogy osztálytermeket szereltek fel számítógépekkel, internetes hozzáférést biztosítanak az oktatási intézmény területén a tanulóknak, interaktív táblával szerelték fel az osztálytermeket, stb.stb. Sőt, lassan már nincs oktatási intézmény a legkisebb faluban sem, ahol ne lenne internethez való csatlakozási lehetőség, ne lenne egy számítógép az iskolában. Otthonunkról nem is beszélve!
Ezzel szemben jogosan tevődik fel a kérdés, hogy milyen hozzáállást tanúsítson egy szülő – gyermeke nevelésében – a modern kommunikációs eszközök használatával kapcsolatban. Úgy sejtem, hogy kevés szülő gondolja még komolyan azt, ha a gyermeke okos telefon, táblagép, számítógép, okos TV nélkül nő fel majd képes lesz a „Nagybetűs Életben” a XXI.század kihívásainak eleget téve megállni a helyét. Ma már nem lehet kérdés és nem megvalósítható elképzelés a mobiltelefonok, táblagépek teljes megvonása, tiltása a gyermekektől, hiszen előbb-utóbb kénytelenek leszünk engedni és megvásárolni neki ezeket a „kütyüket”. Néhányunk azért mert szeretnénk motiválni valamivel valamiért (pl.jobb iskolai eredmények elérése !!!??? ), mások így próbálják kompenzálni a kevés együttlétet a gyermekükkel, szintén mások pedig a jövőjükre gondolva (hiszen ezek a „kütyük” már a jövő munkahelyének szerves részei) veszik meg a gyermekük által áhított laptopot, táblagépet, okos telefont.
Tudom, hogy erre sokan gondoljuk/gondolják azt, hogy „mi is felnőttünk számítógépek nélkül…nekünk sem állt rendelkezésünkre internet” mégis igazat adok annak, aki azt mondja, hogy „"Lehet tiltani a számítógép használatát, de nem érdemes, mert ők ebben a világban nőnek fel. Meg kell tanítani őket, hogy hogyan használják a képességeik fejlesztésére, játékosan.." (lásd: http://vs.hu/gazdasag/osszes/az-iskola-ahol-a-nyari-szunetben-is-tolonganak#!s0)
Ezért felteszem a kérdést, hogy ha még „szükséges rosszként” viszonyulunk is a felsorolt technika eszközeihez, miért nem választjuk a „kisebbik rossz” elve alapján azt, hogy ezeket a gyermekünk által vágyott „smart” (smartphone, smarTV, stb.) dolgokat a javunkra próbáljuk felhasználni, gyermekeink nevelése érdekében?
Hogyan tegyük mindezt? Milyen lehetőségein vannak? Mennyi időt kell erre szánni (a sok kihívás mellett az életben, a családban, a munkahelyen)?
Például adhatunk gyermekeinknek feladatot, hogy mire « guglizzon rá », vagyis milyen információt keressen meg „nekünk” az interneten. Kérjük meg, hogy a talált információt mesélje el, miközben napi teendőinket végezzük, vagy akár utazás közben is. Segítsük hozzá, hogy sikereket érjen el az információk felkutatásában. Azt mindnyájan tudjuk, hogy a siker a legjobb motivációs eszköz. Csupán arra kell figyelnünk, hogy a fokozatosság elvét tartsuk be, vagyis eleinte egyszerű dolgok megkeresésére kérjük meg, majd fokozatosan egyre több információ, egyre nehezebb kérdések „megválaszolására” ösztönözzük. (pl. „keresd meg a Wikipedián, mit jelent az a szó, hogy…..”, később akár megkérdezhetjük azt is, hogy”most vajon hány óra lehet New Yorkban, és MIÉRT NEM ANNYI MINT NÁLUNK? ”) Nyelvtanulásban is sokat segíthetnek, amikor bizonyos szavak megkeresésével bízzuk meg a google translate segítségével. Pl. „tudod, hogy mondják románul/angolul/németül/franciául a nadrágod színének?”, „…és a nadrágnak?”…”akkor hogy is mondanád, hogy „a nadrágom pl.kék színű az illető nyelven?” most játszunk egy kicsit és „cseréld le a nadrágod színét a google translate segítségével !” és folytathatjuk….(FIGYELEM: csak szavak megkeresésére AJÁNLOTT a google translate és nem SZÓSZERKEZETEK "összerakására"- az a gyermek dolga...így érti meg egy nyelv "logikáját" ha segítjük HELYESEN összerakni a mondatot!).
Naponta csak 1 óra „beszéltetés” óriási eredményekhez vezet! Főként ha ismétlésképpen rákérdezünk az előző nap „megszerzett” információkra! Majd a következetesség elvét betartva /és a gyermekünk érdeklődését „ébren tartva” folytatjuk a feladatsort. Ezen a téren a lehetőségeknek csak a fantázia szab határt!
Kimutatott tény, hogy a Z-generáció tanulási szokásaihoz/igényeihez sokkal közelebb áll az e-tanulás, vagy eLearnig. Dolgozataik amúgy is sokszor „hemzsegnek” az interneten talált információktól. Tudásuk úgymond változást szenvedett. Kicsit olyanná váltak, mint a könyvtárosok: a kérdésekre, sőt az élet kérdéseire is, nem kimondottan a választ tudják, hanem sokkal nagyobb esélye van annak, hogy a választ tartalmazó internetes oldalnak a webcímét „fújják”.
Óriási fejlődést tudunk velük elérni, ha velük közösen túllépünk a „webcímek” megjegyzésén, és a kérdésre megkeresik ÉS TUDJÁK a választ! Őket már nem maga a kérdés megválaszolása PROVOKÁLJA, hanem a válasz megtalálásának gyorsasága és lehetőségei. Csak rá kell vezessük arra, hogy „az emberi ész még ennél is gyorsabb, ha már TUDJA az illető információt”.
Előző bejegyzésemben már leírtam, hogy a Z-generáció gyermekei az u.n. „screenagerek” vagy magyarul a képernyő-nemzedék. Sokkal gyorsabb ritmusban élik az életüket, mint az Y nemzedéket képviselő szüleik. Társas életük sokkal nyitottabb, szélesebb skálán élik. Sokkal gyorsabban döntenek, mint szüleik, kevésbé támaszkodnak érzelmeikre a döntéseik meghozatalához. Sokkal jobban bíznak magukban, mint a körülöttük levő világban. Inkább okosaknak nevezhetjük őket, mint bölcsnek. Bátrak, kezdeményezőek, nem félnek a változásoktól, inkább a praktikus szemlélet jellemzi őket. Az elektronikus eszközöket elképesztően profi módon kezelik, viszont – vagy éppen ezért - a szabályok betartására kisebb hajlandóságot mutatnak. Ők azok, aki jobban kedvelik az ábrákat, képeket, az egyszerű (nyomtatott) szöveggel ellentétben. Kérjük meg (amennyiben ez lehetséges), hogy a megszerzett információkhoz keressenek képet az interneten ÉS MUTASSÁK BE NEKÜNK AZT szóban (jó nyelvtanulási gyakorlat is lehet)! De interdiszciplináris készségeket is könnyedén fejleszthetünk így. Csak egy példa:
- Hány óra van most? (ezt hogy mondanád angolul/románul/németül?) Milyen különbségeket figyelsz meg a kifejezésben?
- Hány óra most pl. Budapesten? Miért?
- Hány óra van Brüsszelben? Miért?
- Melyik fővárosban van még ennél nagyobb időeltérés?
- Hozzánk képest hol van 1 órával több/kevesebb? MITŐL FÜGG EZ?
- Mi az érdekessége az illető fővárosnak SZERINTED?
- Milyen látnivalók vannak?
- Találtál képet is erről? Mesélj róla!
- Még milyen fontosabb városokat sorolnál fel abból az országból? MIÉRT?
- Milyen nyelven beszélnek az illető országban?
- Hogyan vásárolnál magadnak ott egy fagylaltot?
- Mennyibe kerülne a mi pénznemünkbe átszámolva a fagylalt?
- Miért van egyes országokban más-más pénznem? Melyekben azonos? Miért?
- Mindezt el tudnád mondani angolul/románul/ németül? Mennyit tudnál elmondani ebből az illető idegen nyelven?
…és folytathatjuk a végtelenségig, miközben a gyermekünk földrajzi, fizikai, számtani, nyelvi készségeit csiszolja! Mindezt akár utazás közben, otthon napi teendőink végzése mellett, de AKÁR munkahelyünkről „felhívjuk” őket, hogy nézd holnapra ilyen információkra lenne szükségem…megszerzed nekem? Ha valamit nem tudsz, hívjál bátran!”
MI SZÜKSÉGES A FELSOROLTAKHOZ? Mindaz ami már megvan! az alábbi eszközök bármelyike: táblagép vagy „tablet” (ideális eset), asztali számítógép, laptop, okostelefon és internetkapcsolat…. VALAMINT AZ, HOGY A GYERMEKÜNK ÉREZZE, HOGY FIGYELÜNK RÁ és ÉRTÉKELJÜK munkáját a megszerzett információkkal kapcsolatban! És nem utolsó sorban NAPI LEGALÁBB 1 ÓRA mialatt a sok teendőnk mellett (akár autóban, mosogatás közben, vagy bármi más tevékenységünk végzése közben) MEGOSZTJUK FIGYELMÜNKET és meghallgatjuk a megszerzett információkkal kapcsolatos VÉLEMÉNYÉT, kifejező készségeit fejlesztve.
Azt pedig már mindenki tudja, hogy az új információ legjobb elsajátítási módszere (a legnagyobb százalékban tárolódik az információ a hosszú távú memóriában) ha azt az információt az illető másoknak átadja. Kérjük hát meg gyermekeinket, hogy TANÍTSANAK MINKET!
Tanuljunk meg kérdezni tőlük! Járjunk éber szemekkel a világban és tartsuk ébren az érdeklődésüket!
A fentiek elolvasása után pedig felteszem a kérdést: Vajon miért nem szeretnek olvasni a Z-generáció gyermekei? Igaz ez, hogy „a mai fiatalok nem szeretnek olvasni” vagy csak a tőlük olvasást elváró nemzedék nem a számukra megfelelő módon vezeti rá őket az olvasás fontosságára, hasznos voltára? Csak „könyvből” lehet/kell olvasni vagy „könyvből is”? És itt nem a könyvek haszontalansángára gondolok, hanem ellenkezőleg! Hiszen mi történik, ha az adott „napi témával” kapcsolatosan egy könyvet „felejtünk” olyan helyen, ahol ez könnyen a gyermek kezébe kerül?
